15. Rész: Fontos vagy nekem

Egy héttel később...

~ Rosie Emilia Swan ~

- Kérlek Joseph! - rántom le róla a takarót. - Minden reggel ezt csinálod. - teszem hozzá miközben próbálom rávenni őt hogy felkeljen. Mint általában mindig, most is kéreti magát. - Hány óra van? - dünnyögi még félálomban és visszarántja magára a takaróját. - Fél tíz. - felelem de közben már a mai ruháit veszem elő a szekrényből. - Akkor még korán van. Aludni akarok. - sóhajt fel és látom rajta hogy komolyan gondolja, aludni akar. - Egy óra múlva érkezik haza a húgod és Kenzy, szóval most felkelsz és összeszeded magad. - adom ki neki az utasítást de nem reagál semmit. - Joseph. Esküszöm hogy ha nem kelsz fel most azonnal akkor egy vödör hideg vizet kapsz. - fenyegetem persze nem gondolom komolyan. - Hallottad? - rántom ki az egyik párnáját a feje alól de nem zavarja, tovább pihen. - Nincs nálad lustább férfi. - csapom meg finoman a párnával mire megjelenik egy mosoly az arcán. - Most mit nevetsz? - vonom kérdőre. - Téged. Annyira idegesítően anyáskodó vagy. - feleli még mindig vigyorogva. - Áh szóval most az jön hogy megint sértegetsz? - mellé dobom a párnát és leülök az egyik fotelbe. - Tudod Joseph, gondolkodtam. - kezdek ismét beszélni. - Most hogy Melissa visszajön én akármikor elmehetek. - mondom halkan. - Ezt hogy érted? - azonnal felül és olyan éber mint eddig még soha. - El sem tudod képzelni hogy milyen fárasztó melletted dolgozni. - sóhajtok fel. - Szerettem volna hogy amikor Melissa haza jön lássa hogy mennyit változtál. De lehet hogy én tévedtem és igazából semmit nem változtál, csak én szoktam meg hogy ilyen vagy és egyszerűen belefáradtam hogy mindenért könyörögjek. Reggelente azért hogy kelj fel, aztán hogy vedd be a gyógyszereidet, vagy hogy egyáltalán elmenjünk az orvoshoz. Olyan vagy mint egy gyerek. És igazad van, anyáskodok feletted, de csak mert te egy nagy gyerek vagy. - mondom ki azt amit gondolok. Teljes szívemmel szeretem őt, de néha tényleg ki tud akasztani. - Oké. Már ébren vagyok. Ne húzd fel magad és ezért ne forduljon meg a fejedben hogy felmondasz. Ha ezen múlik a maradásod, akkor akár reggel hatkor is hajlandó vagyok felkelni reggelente. - elkezd kimászni az ágyából és ezzel őszintén meg is lep. Azt hittem hogy majd veszekedni kezd velem vagy beszól valami sértőt, de nem. Igazat adott nekem. - Komolyan beszélsz? - sietek oda hozzá hogy nehogy leessen az ágyról majd amikor már két lábon áll, felnézek rá. - Rosie, fontos vagy nekem, a barátom vagy. Nem akarom hogy elmenj. És végül is igazad van. Néha hülyén viselkedek. - vonja meg a vállát de nekem sokat jelent amit mond. - Nem csak néha. - nevetek fel már jókedvűen. - Azért ne vidd túlzásba. Ha én nem szólhatok be neked, akkor te sem nekem. - mosolyodik el. - Jól van na. - kuncogok. - Akkor engedsz nekem fürdővizet? - tereli a témát. - Arra már sajnos nincs idő. Nem baj ha most az egyszer zuhanyzol? - kérdezem félve a reakciójától. Még soha nem fordult elő hogy a kád helyett a zuhanykabint használta volna amióta itt vagyok és ennek csak egy oka van, még pedig az hogy a zuhanyzóban nem maradhat egyedül, tehát nekem végig ott kell lennem vele és ott a habok sem takarják. - Ha téged nem zavar. - feleli. - Nem zavar. - adom meg a választ, ami természetesen részben igaz csak. El sem tudom képzelni hogyan oldom meg ezt a feladatot, az már biztos hogy vörösebb leszek mint egy paradicsom ha pucéran áll majd előttem a víz alatt, de ez a munkám. - Gyere. - fogom meg a kezét és a fürdőbe vezetem, ahol először a pólóját segítem le róla majd a nadrágot. Az alsónadrágjától viszont mindig ő szabadul meg és jobb is ez így mert már most érzem hogy zavarban vagyok. - Megkérdezhetem hogyan gondoltad ezt? - teszi fel a kérdést. - Mit? - zavartan nézek rá. - Hát tudod ahhoz hogy a zuhany alatt segíts neked is be kell állnod a kabinba, de akkor te is vizes leszel. - mondja miközben belép a zuhanykabinba. - Oh, nem baj, majd átöltözök utána. - rántom meg a vállam. - Vaaaagy...- húzza el a szót pimasz vigyorral az arcán. - Vagy mi? - kérdezem furcsán nézve rá. - Vagy akár te is levetkőzhetnél. Úgy sem látlak. - vigyorog önelégülten. - Most úgy teszek mint aki ezt meg sem hallotta. A te érdekedben, mert a másik választás hogy felpofozlak a pimaszságod miatt. Perverz alak. - nevetek fel. Joseph vicces tud lenni, biztosra veszem hogy ezt is csak poénnak szánta. Nem mondhatta komolyan, az kizárt. - Nem vicceltem. - halál komoly képet vág én viszont ledermedek mert ezek szerint tényleg komolyan beszélt az előbb. - Nem vetkőzök le Joseph. - tiltakozok. - Miért? Nem látlak, nem kell szégyenlősnek lenned. - mosolyodik el. - Joseph kérlek. Nem lenne helyes. Én a gondozód vagyok. - mutatok rá a valóságra. - Az állatoknak van gondozójuk, én nem vagyok az. - jegyzi meg de nem haragosan, a jókedv még mindig ott van az arcán. - Oké, bocsánat én fogalmaztam rosszul. Az ápolód vagyok tehát nem lenne helyes ha pucéran zuhanyoznék veled. - kitartok a véleményem mellett de magamban eljátszok a gondolattal hogy milyen is lenne vele, meztelenül. - Én azt hittem hogy már barátok vagyunk. De ezek szerint neked én még mindig csak egy beteg vagyok. - fancsali képet vág de tudom hogy csak így próbál meggyőzni. - A barátod vagyok Joseph. De akkor sem vetkőzök le. Oké? Most pedig megengedem a vizet. - a csap felé nyúlok ami pontosan Joseph mellette van így érzékelve hogy mire készülök, könnyedén akadályozza meg. - Joseph! - szólok rá mérgesen. - Felőlem órákig játszhatjuk ezt. - vonja fel a szemöldökét. - Miért erőszakoskodsz? - kérdezem már a megadás szélén állva. - Kényelmetlenül érzem magam hogy én teljesen meztelen vagyok előtted, miközben te látsz. De te nem vagy hajlandó levetkőzni úgy hogy én egyáltalán nem is látlak. - magyarázza mindent bevetve hogy megsajnáljam.

- Oké. Ha leveszem a ruháimat akkor nem érzed majd magad kényelmetlenül? - kérdezem nagyot sóhajtva. - Akkor nem. - vigyorog szélesen mert tudja hogy elérte a célját. - Rendben. Akkor leveszem a ruháim. - figyelmeztetem majd gyorsan megszabadulok minden textiltől ami a testemet fedi és belépek mellé a kabinba. Zavarban vagyok és bár tudom hogy nem lát engem, akkor is furcsa így itt állni előtte teljesen meztelenül. Ráadásul a zuhanykabin sem valami nagy, ezért egészen közel vagyunk egymáshoz. Nem érünk egymáshoz de érzem a bőre melegét és tudom hogy ő is érzi mennyire közel vagyok hozzá. - Most már megengedhetem a vizet? - kérdezem halkan. Csak bólint egyet de amint mozdulnék rájövök hogy a csap ott van mellette és ahhoz hogy megnyissam Josephez kell préselődnöm. - Uh basszus...- nyögök fel. - Mi a baj? - kérdezi zavartan. - A te oldaladon van a csap, csak úgy érem el ha...- nem tudom befejezni a mondatot mert olyan zavarban vagyok hogy remeg a hangom és a testem is. - Engem nem zavar ha összeér a testünk. - jegyzi meg. - Joseph. Én mondtam hogy ez nem jó ötlet. - túrok feszülten a hajamba. Már vagy öt perce állunk a kabinban, ez nevetséges. De akkor sem tudom megtenni. - Rosie! - Joseph nyúl felém és nem is téveszti el a célt, a keze a derekamra simul. A bőrömön érezni az érintését felemelő. Lassan magához húz, meztelen mellkasom az övéhez simul, azonnal elvörösödök ahogy arra gondolok hogy fedetlen melleim az ő mellkasához simulnak. Szinte már magához ölel amikor a fülemhez hajol. - Engedd meg a vizet. - suttogja lágy hangon. Teszem amit mond és azonnal kellemes meleg víz zúdul ránk. - Most már elengedhetsz. - szólalok meg ismét. - Oké. - bólint és elenged. A közös zuhany általában szerelmi kapcsolatokban fordul elő, ezért én ebben a helyzetben soha nem tudtam volna elképzelni magam, most viszont itt vagyok, meztelenül Josephel egy zuhanykabinban. Én szeretem őt, szerelmes vagyok belé, de ő csak barátként tekint rám. Mennyivel szebb lehetne ez a pillanat ha ő is úgy érezne irántam ahogy én iránta. A gondolataimba merülve segítek neki a tusfürdőt magára kenni majd amikor készen van elvigyorodik. - Most min mosolyogsz? - kérdezem kedvesen. - Te jössz szépségem. - feleli és már a megnevezés is meglep, a mondandójáról nem is beszélve. - Arról nem volt szó hogy tapizni fogsz. - jegyzem meg zavartan. - Te is tapizhattál az előbb. - vág vissza. - Jó de az intim részedhez nem értem. - már alig hallom a hangom annyira halkan beszélek, ez a téma nagyon kínos számomra. - Én sem érek az intim részedhez. - vonja meg a vállát. - Nekem fent is van "intim" részem. - utalok a melleimre. - Azokhoz sem érek. Bár vak vagyok, szóval ki tudja merre kalandoznak a kezeim. - nevet fel. Annyira furcsán viselkedik. Olyan mintha be akarna cserkészni, mintha úgy tekintene rám mint ahogy egy férfi tekint egy nőre. Szokatlan és idegen számomra ez az egész. - Jó a hátamat bekenheted. - hátat fordítok neki és ő lassan nyúl felém. Tenyereit a bőrömhöz érinti és finoman simogatja végig a tusfürdőt egész hátamon. Végig simít a gerincem vonalán és érzem hogy közelebb lép hozzám. Szaporábban kezdem venni a levegőt és hirtelen fülledtnek érzem ezt a kabint, még sem akarok szabadulni. Élvezem ahogy hozzám ér. - Tudod Rosie, múltkor ahogy felfedeztem az arcod vonásait és most az alakod...- beszélni kezd de kezeit még mindig rajtam vannak. - Úgy gondolom hogy te egy igazán gyönyörű lány vagy. - mondja ki halkan. Elmosolyodok, mert jól esnek a szavai, de meg is lep a vallomása. - Köszönöm. - suttogom magam elé. Ezek után egyikünk sem szólal meg. Kezeit lassan leveszi rólam amikor már a kellemes illatú tusfürdő minden részemet beborítja és a víz hamar le is mossa a felesleges habos anyagot rólam és Josephről is. Elzárom a csapot és a kabinból kilépve egy törölközőt tekerek magam köré majd Josephnek is segítek. Hamar telik az idő és miután mind a ketten felöltöztünk a nappaliba vezetem őt ahol Mellissaékat várjuk, akik pontosan érkeznek. - Rosie! Joseph bácsiii! - Kenzy rohan felénk. Először engem ölel meg majd befészkeli magát Joseph ölébe aki a kanapén ül. - Sziasztok. - lép be Melissa is, a sofőr pedig a csomagokkal az emeletre indul. - Jó hogy végre itthon vagyunk. - mondja Lissa miközben megölel amit természetesen szívesen fogadok. - Képzeld el Joseph bácsi hogy hoztam olyan játékot amit olyan emberek is játszhatnak akik nem látnak. Ugye kipróbálod velem, ugye? - Kenzy lelkesen mesél Josephnek, aki régen talán morgolódott volna emiatt, de most csak mosolyogva hallgatja a kislányt. - Biztos lehetsz benne hogy kipróbálom, hercegnő. - feleli bólogatva, Kenzy arcára pedig kiül a gyermeki öröm. - Szia bátyus. - Lissa egy puszit nyom Joseph arcára. - Örülök hogy itthon vagytok. - jegyzi meg Joseph. - Hiányoztatok. - teszi hozzá. Lissa meglepetten fordul felém. - Kicserélték az ufók? - tátog felém hang nélkül mire én csak felnevetek. - Te is hiányoztál nekünk. - fordul vissza Josephez. A nap további része az eddiginél is gyorsabban telik. Kenzy és Joseph játszanak. Lissa a bőröndökből pakol ki én pedig a könyvemet olvasom a teraszon...