~ Rosie Emilia Swan ~
- Kérdezhetek valamit? - szólal meg Joseph miközben a járdán sétálunk. Reggel korán jöttünk ki, mert úgy gondoltam hogy Josephnek jót tesz a friss levegő. Lassan haladunk, belé karolva vezetem őt. Ha nem lenne nála a fehérbot, a kívülállók akik nem ismernek minket azt hihetnék hogy egy pár vagyunk. - Most kérdeztél. - felelem mosolyogva. - Vicces vagy. - vigyorog. - Tudom. - bólogatok egyetértően. - Akkor kérdezhetek még valamit? - érdeklődik kedves hangon. - Most kérdeztél. - nevetek fel. Gyerekes játék de én élvezem. - Rosie! - szól rám finoman. - Jól van na, de be kell látnod hogy igazam van. Azt kérdezted hogy kérdezhetsz e valamit, de már maga a kérdésed is az volt. - magyarázom neki teljes komolyságot játszva. - Értettem a tréfát de én így nem tudom feltenni azt a kérdést amit eredetileg akartam. - sóhajt fel lemondóan. - Befejeztem. Kérdezz nyugodtan. - próbálom legyőzni a nevetésem és pár pillanat alatt sikerül is. - Volt már barátod? - a kérdése meglep, sőt lesokkol. Nem válaszolok. Némán haladok tovább mellette. Nem értem miért kérdez ilyet, főleg hogy tudja hogy még nem voltam férfivel. Egyszer szóba került de hamar eltereltem akkor a témát, persze ő tudja hogy még ártatlan vagyok. Kínos de rövid beszélgetés volt az akkor kettőnk között, az nap amikor először jöttek vacsorára a barátai és segítettem neki készülődni. Az nap este volt Caraval a veszekedés is és akkor szakított vele Theo. Hm, nem is olyan rég volt, még is ezer évnek tűnik. - Rosie. - Joseph hangja zökkent ki a gondolataimból. - Tudod hogy nem voltam még úgy senkivel. - suttogom, ezzel megadva neki a választ a kérdésére. - Azt tudom. De barátod sem volt? - faggat tovább. - Nem, nem volt. - csóválom a fejem. - De azt tudod hogy milyen típusú férfiak tetszenek. Nem? - újabb kérdést tesz fel. - Hát...igazából nincs ideálom. - zavartan felelem. Nem mondhatom neki hogy ő az aki tetszik, ő az akit szeretek. Ezt nem mondhatom el neki. - De semmi elvárásod sincs a partnereddel kapcsolatban? - finoman megsimítja a kezemet amivel belé karoltam, így biztatva engem hogy nyugodtan beszéljek. - Legyen idősebb, persze nem olyan nagyon idős. Csak pár évvel. Én húsz vagyok, szóval szóba jöhet nálam a huszonnégytől a harminc, max harminckettőig korosztály. - vonom meg a vállam. - Azt mondod hogy csak pár évvel legyen idősebb de a harminckettő a max kor, akkor tizenkét év lenne közöttetek. - mosolyodik el. - Tudom, de az még ideális. - bólogatok. - És még? Milyen legyen? - kíváncsiskodik tovább. - Legyen magasabb mint én, ez nagyon fontos. Külsőleg csak ennyi elvárásom van. Ami a belső tulajdonságokat illeti, nos abból sincs sok, legyen kedves, hűséges, tudjon megnevettetni. Úgy szeressen ahogy én őt. - mosolyodok el a végére. - Értem. - mondja de látom rajta hogy közben nagyon elgondolkodik valamin, de nem teszem szóvá. - Miért érdekeltek ezek a dolgok? - most rajtam van a sor hogy kérdezzek. - Csak úgy. - rendezi le ennyivel. Bosszantó tud lenni, hogy ha ő kérdez akkor nekem válaszolnom kell neki mert különben addig nem hagy békén, de ha én kérdezek akkor neki nem kell válaszolnia. - Azt már tudjuk hogy neked mi az ideállod. Magas, szőke, modell. - nevetek fel. - Nem, már egyáltalán nem. - sóhajt fel. - Akkor? Most milyen lányok tetszenek? - sétálok mellette de közben néha rá pillantok, persze ezt ő nem látja, de nem is baj, mert így zavartalanul bámulhatom tökéletes arcát. - Vak vagyok. - jelenti ki. - Ez nem volt válasz. - rázom meg a fejem. - Nem az a kérdés hogy nekem milyen lányok tetszenek, hanem hogy milyen lánynak tetszene egy vak fickó. - mondja komolyan. - Joseph! Azt hittem hogy már nem gúnyolódsz a betegségeden. - dorgálom meg finoman. Fáj látni amikor magát gyötri.
- Nem gúnyolódok. Csak vak vagyok. Fogd fel és fogadd el. - emeli meg a hangját. - Haza akarok menni. - tereli végül a témát. - Rendben. - irányt változtatok és haza indulunk. A séta fél óra míg haza érünk és egész úton egyikünk sem szólal meg. - Szeretnél a szobádba menni? - töröm meg a csendet mikor a kapuba érünk. - Igen. - feleli ridegen. Nem mondok többet csak a ház felé irányítom, majd a nappalin keresztül haladva Lissat látom amint sír. Elfog a kíváncsiság, vagyis inkább az aggodalom de most Josephre kell koncentrálnom. - Alszol egyet? - segítek neki leülni az ágyára amikor már a szobájában vagyunk. - Mi másért akartam volna feljönni. Gondolkodsz is néha? - förmed rám, az én türelmem viszont fogytán. - Ha nem változtatsz a modorodon akkor itt hagylak a francba. Én ezt nem tűröm el. - figyelmeztetem. - Oh igazán? Felmondasz? - nevet ki gúnyosan. - És akkor miből fizeted az adósságod? - kérdezi lekezelően. - Köszönöm Joseph. - megtörten, könnyes tekintettel nézek rá. - Mit köszönsz? - rántja meg a vállát. - Hogy érzékelteted velem hogy semmit sem érek. Eddig is tudtam. - vonom meg a vállam. Próbálok halkan sírni, de akaratlanul is szipogni kezdek. - Sírsz? - kérdezi ezúttal már kedvesebb hangon. - Igen. Szeretnél róla megbizonyosodni? - dühösen lépek elé, megragadom a két kezét és az arcomra simítom őket. - Most boldog vagy? - kezdek el még jobban sírni. - Nem, egyáltalán nem vagyok boldog. - gyengéden simít végig az arcomon. - Egy bunkó vagyok aki mindig megbánt téged. Ne haragudj Rosie. - esdekelve kéri a bocsánatom. - Miért lettél hirtelen bunkó? - kérdezem értetlenül. Tudni akarom hogy mi váltotta ki belőle. - Megfájdult a fejem és tudod hogy a gyógyszereim nélkül, nyűgös vagyok. - kapom meg a választ miközben maga mellé húz és átölel. A karjaiban tart miközben egymás mellett ülünk az ágyán. - Akkor vedd be a gyógyszereidet. Ide hozom. - azonnal sietek a fürdőbe ahol meg is találom a tablettákat és egy pohár víz kíséretében térek vissza Josephez. Kezébe adom a pirulákat és a vízet is. De nem veszi be. - Utálom ezeket. Mindig elnyomnak és állandóan alszok tőlük. - sóhajt fel. - Nem baj. Most pihenned is kell. Vedd be. - biztatom és végre megteszi, aztán eldől az ágyon és én leveszem a cipőit. - Itt maradsz még egy kicsit? - kérdezi amikor már a takarót húzom rá. - Persze. - bólintok és leülök az ágya melletti fotelbe. - Ide jössz? - megpaskolja maga mellett az ágyat. Nem habozok, azonnal oda fekszem mellé az ágya másik térfelére. Mindig amikor esténként beszélgetünk ugyan így fekszünk. - Búj ide. - kéri halkan. - Hová bújak? - kérdezek vissza zavartan. - Hozzám. - suttogja. - De...miért? - nagyot nyelek és nem is értem miért kéri ezt tőlem, eddig sosem tette. Persze átszokott ölelni mint egy barátot de most...ez más. Tegnap kiharcolta a zuhanyt, most pedig azt akarja hogy bújjak hozzá?! Nem értem. - Csak úgy. Kérlek Rosie. Annyira sajnálom hogy megbántottalak. - szomorúan mered maga elé. Gyönyörű szemei bár nem látnak, csillognak akár a csillagok. Elmosolyodok és közelebb húzódok hozzá, de nem teljesen. - Közelebb. - kinyújtja kezeit és magához húz. Szorosan ölel magához, még is gyengéden. Egyik keze a fejem alatt pihen, arcom a nyak hajlatánál van míg másik keze a derekam öleli körbe. Elmondhatatlanul jó érzés. Figyelem az arcát, most egészen közelről tanulmányozhatom tökéletes vonásait. Lehunyja szemeit és a gyógyszerek kezdik elérni a várt hatást, lassan álomba merül. - Pihenj csak Joseph. Álmodj szépeket. - lágy csókot hintek az arcára de még nem mászok ki mellőle, megvárom amíg elég mélyen alszik.
Hali :)
VálaszTörlésTetszett Joseph és Rosie sétája és az hogy Joseph arról faggata Rosiet hogy milyen férfiak tetszenek neki. Remélem hogy azért érdekelte ennyire mert ő akar lenni számára a tökéletes pasi, bár ha mindig előbújik belőle a bunkó stílusa akkor nem sok esélye lesz. A rész vége pedig über cuki volt, ahogy Joseph arra kérte Rosiet hogy bújjon hozzá. Nem hiszem már el hogy nem tudnak végre összejönni. Imádtam. Várom a következő részt. Ezer millió puszi :)
Szióka...
VálaszTörlésNa nekem ez után a rész után van elméletem. Szerintem Joseph azért kérdezte Rosiet hogy milyen pasik az esete, mert így próbált rájönni hogy ő belefér e Rosie elvárásaiba. És egész jól el is beszélgettek, és Joseph akkor kapta fel a vízet amikor róla esett szó. Cara jutott az eszébe akinek ugye nem kellett mert vak, ezért lett dühös. " - Nem az a kérdés hogy nekem milyen lányok tetszenek, hanem hogy milyen lánynak tetszene egy vak fickó. " - azt hiszi hogy Rosienál sincs esélye. Tuti hogy ezért történt mindez. Most olyan izgatott vagyok. Könyörgöm mond ha igazam van. Fantasztikus rész volt. Várom az új részt ღ ღ ღ
Puszedli :D
VálaszTörlésNagyon szép képeket választottál ismét, a második a kedvencem, azon Rosie egyszerűen gyönyörű. És a rész is tetszett. Joseph vicces volt ahogy faggatózott a rész elején, egészen addig amíg be nem durvult és csúnyán bánt Rosieval. De a végére megint minden szuper lett és összebújtak. Tehát amit együtt csináltak eddig: Táncoltak, zuhanyoztak, összebújtak...de csók még mindig nincs. Ahj, de várom már hogy legalább az egyikük bevallja a másiknak hogy szereti. Nekik együtt kell lenniük. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is ♡♡♡
Ciao!
VálaszTörlésNem hiszem el hogy Joseph ilyen töketlen, már bocsánat a kifejezésért, de le sem tudja tagadni hogy oda van Rosieért és ennek ellenére sem mondja el neki, csak apró kis gesztusokból lehet arra következtetni hogy szerelmes a lányba. Most például az összebújás a rész végén. Kiváncsi vagyok hogy mikor és hogyan fognak összejönni. Nagyon tetszett ez a rész is. Rosiet kicsit sajnáltam amikor Joseph bunkózott vele. D ea végére kibékültek. Nagyon tetszett. Alig várom a következő részt. :D
Sziaaa
VálaszTörlés" Köszönöm Joseph. - megtörten, könnyes tekintettel nézek rá. - Mit köszönsz? - rántja meg a vállát. - Hogy érzékelteted velem hogy semmit sem érek. Eddig is tudtam. - vonom meg a vállam. " - ennél a résznél a szívem szakadt meg Rosieért. Joseph kegyetlen volt vele és utálom amikor ilyen paraszt módon viselkedik. De szerencséje volt hogy visszavett a modorából és a végén átölelte Rosiet és még össze is bújtak. Aranyosak együtt. Joseph ne legyen bunkó és szeresse Rosiet. IMÁDTAM! Alig várom már hogy hozd a következő részt .♥.♥.♥.
Halihó :P
VálaszTörlésA világon nincs még egy ilyen kiismerhetetlen férfi mint amilyen Joseph. Amikor már azt hinném hogy tetszik neki Rosie és hogy talán még szereti is, egyszer csak elkezd megint tapló lenni és összetöri Rosie szívét a szavaival. Észrevehetné már hogy Rosie nem egy tárgy, és nem bánhat vele ilyen kegyetlenül. Aztán amikor arra kérte hogy bújjon hozzá, na akkor mindent megbocsátottam Josephnek, mert akkor nagyon édi volt. Tetszett. Várom a többi részt :P
Szió :)
VálaszTörlésEgyet értek Avery elméletével. Szerintem is Joseph azért érdeklődött mert tudni akarta hogy van e esélye Rosienál. És az alapján amit Rosie felsorolt szerintem Joseph bele illik. Idősebb nála, magasabb is, meg tudja nevettetni és szerintem Joseph hűséges típus is. Persze már csak az a kérdés hogy joseph is annyira szereti e Rosiet mint ahogy Rosie őt. Amikor viszont Joseph elkezdett bunkózni vele, azt hittem a szívem szakad meg Rosieért. Joseph nagyon gonosz tud lenni ha akar. De örülök hogy a végére megint kedves volt. Nagyon tetszett ez a rész is. Kíváncsian várom a többi részt is <3
Hi :P
VálaszTörlésNem tudom megunni ezt a történetet. Rosie szerelmes, Joseph meg néha kedves vele, néha egy tahó paraszt. Ebben a részben is megmutatta hogy milyen k*csög tud lenni. Nagyon fel tudtam volna pofozni amikor Rosien gúnyolódott meg azon hogy a lánynak adóssága van és hogy ezért nem mondhat fel. Josephnek ideje lenne megemberelnie magát, mert így el fogja veszíteni Rosiet. Rosiet pedig imádom, annyira jó lelkű és ártatlan. És milyen boldog tud lenni amikor Joseph kedves vele. A rész vége tetszett a legjobban. Siess a következővel :P
Hello
VálaszTörlésEgyre jobban csavargatod a szálakat. Josephen már nem tudok kiigazodni miközben Rosiet már szinte ajnározva imádom. Mind a két karakter remekül lett kitalálva és a kettejük kapcsolata baromi izgalmas. Az hogy érezhető közöttük a vonzalom de közben semmi olyan nem történik közöttük észveszejtő. Szeretem olvasni ezt a blogot mert a történet szépen ki van dolgozva és nincs az egész összecsapva. Szépen építed fel a történéseket és én végig izgulom az egészet. Nagyon tetszett ez a rész is. Csak így tovább ;)
Szia
VálaszTörlésEz a rész is fantasztikus volt. Szeretem amikor veszekedésbe torkolik az egész majd a végére megtörténik a békülés is. Ebből is látszik hogy Rosie és Joseph kapcsolata nagyon érzelmes, nagyon tudnak veszekedni, meg tudják bántani egymást ( legtöbbször Joseph bántja meg Rosiet ) és ugyanakkor nagyon össze is tudnak tartani. A rész végén az összebújásuk, a szívemet melengette. Jó lenne már őket egy párként látni de így meg hogy kerülgetik egymást, izgalmas. Szóval én imádtam. Tetszett. Alig várom hogy hozd a többi részt. Siess! :)
Bonjour
VálaszTörlésSzépek a képek amiket a részhez választottál és maga a rész is szép volt. Az elején tetszett Rosie és Joseph bensőséges beszélgetése, aztán Joseph kifordult önmagából és én meg akartam ezért ütni...De a rész végére visszalopta magát a szívembe azzal hogy megbánta amiért megbántotta Rosiet és bocsánatot kért, sőt a legvégén még össze is bújtak. Tetszett ez a rész is. Nagyon várom a következőt ★.★.★.★
Szia :)
VálaszTörlésSzépen leírtad és megfogalmaztad ezt a részt is. Rosie és Joseph sétája tetszett, de annak még mindig nem örülök, hogy Joseph csúfolja a vakságát, és néha bunkón bánik Rosieval, pedig szereti őt. A rész végét imádtam, mikor Joseph és Rosie összebújtak az ágyon és Joseph Rosie közelsége mellett aludt el. Várom a következő részt!
Puszi :)